Ismertetők az Európai Unióról
Európai Parlament
Kérjük, töltse ki ezt a mezőt.

Az Európai Parlament: választási eljárások

Az európai parlamenti képviselők megválasztására vonatkozó szabályokat mind az összes tagállamra alkalmazandó uniós jogszabályok, mind pedig az országonként eltérő nemzeti jogszabályok határozzák meg. A közös szabályok rögzítik az arányos képviselet elvét, meghatározzák a választási küszöbértékeket és felsorolják azokat a tevékenységeket, amelyek összeegyeztethetetlenek az európai parlamenti képviselői tisztséggel. Más fontos részleteket – például a konkrét választási rendszert és a választókörzetek számát – a nemzeti jog határozza meg.

Jogalap

Közös szabályok

A. Alapelvek

Bár az alapító szerződések (1.1.1.) kimondták, hogy az Európai Parlament képviselőit kezdetben a nemzeti parlamentek nevezik ki, arról is rendelkeztek, hogy a választás később az általános közvetlen választójog alapján fog történni. Ezt a rendelkezést az 1979-es első közvetlen választásokat megelőzően a Tanács az Európai Parlament képviselőinek közvetlen, általános választójog alapján történő megválasztásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány révén hajtotta végre (1976-os választási okmány). Ez a jogi aktus alapjaiban változtatta meg az Európai Parlament intézményi helyzetét, és a demokratikusabb Európai Unió alapító dokumentumának tekinthető.

A Maastrichti Szerződés (1.1.3.) 1992-ben úgy rendelkezett, hogy a választásokat egységes eljárással kell megtartani, és hogy az Európai Parlamentnek erről javaslatot kell előterjesztenie, amelyet a Tanács egyhangúlag fogad el. Mivel azonban a Tanács nem jutott megállapodásra egyik javaslattal kapcsolatban sem, az Amszterdami Szerződés bevezette annak lehetőségét, hogy „közös elveket” fogadjanak el. A 2002. június 25-i, illetve szeptember 23-i 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozat ennek megfelelően módosította az 1976-os választási okmányt, és bevezette az arányos képviselet, valamint a nemzeti és az európai képviselői mandátum közötti összeférhetetlenség elvét.

Az 1976-os választási okmány legutóbbi módosításait a 2018. július 13-i (EU, Euratom) 2018/994 tanácsi határozattal kellett volna elfogadni, amely rendelkezéseket tartalmaz a különböző szavazási módszerek (előzetes szavazás, elektronikus, internetes és postai úton történő szavazás); a küszöbértékek; a személyes adatok védelme; a „kettős szavazás” nemzeti jogszabályok általi büntetése; a nem uniós országokban történő szavazás; valamint az európai politikai pártok szavazólapokon való megjelenítésének lehetőségéről. Ez a határozat azonban még nem lépett hatályba, mivel Spanyolország nem ratifikálta. Ezért ezek a módosítások nem alkalmazandók.

A Lisszaboni Szerződéssel (1.1.5.) az aktív és passzív választójog alapvető joggá vált (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 39. cikke).

B. Alkalmazás: hatályos közös rendelkezések

1. Az adott tagállamban állampolgársággal nem rendelkező személyek választójoga és választhatósága

Az EUMSZ 22. cikkének (2) bekezdése szerint „minden uniós polgár, akinek a lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai”. Az e jog végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket a legutóbb a 2013/1/EU tanácsi irányelvvel módosított 93/109/EK tanácsi irányelv alapján fogadták el. Jelenleg folyamatban van a 93/109/EK tanácsi irányelv átdolgozására irányuló eljárás. A Parlament Alkotmányügyi Bizottsága (AFCO) 2025. május 14-én elfogadta a mobilis polgárok szavazati jogaira vonatkozó tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatról szóló jelentését.

2. Választási rendszer

A módosított 1976-os választási okmány értelmében az európai választásoknak arányos képviseleten kell alapulniuk, és vagy a listás rendszer, vagy az egyetlen átvihető szavazatos rendszer alapján kell működniük. A tagállamok lehetővé tehetik a preferenciális listás szavazást is.

A nemzeti szinten érvényesen leadott szavazatok 5%-áig terjedő képviselői helyek elosztására vonatkozó, önkéntes minimális szavazatküszöb mellett az 1976. évi választási okmány (EU, Euratom) 2018/994 tanácsi határozattal elfogadott legutóbbi módosításai (az egyetlen választókerülettel rendelkező tagállamokat is beleértve) a több mint 35 megszerezhető hellyel rendelkező választókerületekre vonatkozóan – azokban a tagállamokban, ahol a listás rendszert alkalmazzák – 2 és 5% közötti, kötelező minimális szavazatküszöböt állapítanak meg. Ez a tanácsi határozat azonban még nem lépett hatályba.

Ha a 2018. évi tanácsi határozatot valamennyi tagállam ratifikálná, azoknak a tagállamoknak, amelyek lehetővé teszik az előzetes szavazást, a levélszavazást, valamint az elektronikus és internetes szavazást, biztosítaniuk kellene különösen az eredmény megbízhatóságát, a szavazás titkosságát és a személyes adatok védelmét.

3. Összeférhetetlenség

A Tanács 2002/772/EK, Euratom határozatával módosított 1976-os választási okmány 7. cikke szerint az európai parlamenti képviselő hivatala összeférhetetlen a tagállami kormány tagjának, a Bizottság tagjának, a Bíróság bírájának, főtanácsnokának vagy hivatalvezetőjének, a Számvevőszék tagjának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjának, a szerződések értelmében az uniós alapok kezelése vagy állandó közvetlen irányítási feladat céljából létrehozott bizottságok vagy más szervek tagjának, az Európai Beruházási Bank igazgatótanácsa, irányítóbizottsága vagy személyzete tagjának, illetve az Európai Unió intézményei vagy az ezek alá rendelt szakosodott szervek aktív tisztviselőjének vagy alkalmazottjának hivatalával. Az összeférhetetlen tisztségek körét (1997-ben) kibővítették a Régiók Európai Bizottságának tagjaival, (2002-ben pedig) az Európai Központi Bank Igazgatótanácsának tagjaival, az Európai Unió ombudsmanjának hivatalával, valamint – ami a legfontosabb – a nemzeti parlamenti képviselőkkel.

A nemzeti rendelkezések szerinti rendszerek

A választási rendszert e közös szabályokon kívül a nemzeti jogszabályok is szabályozzák, amelyek jelentősen eltérhetnek egymástól, így a teljes rendszer vegyes választási rendszernek mondható.

A. A választási rendszer és a küszöbértékek

Minden tagállamnak arányos képviseleten alapuló rendszert kell alkalmaznia. A nemzeti szinten leadott szavazatok 5%-áig terjedő képviselői helyek elosztására vonatkozó, önkéntes szavazatküszöb mellett az (EU, Euratom) 2018/994 tanácsi határozat (az egyetlen választókerülettel rendelkező tagállamokat is beleértve) a több mint 35 megszerezhető hellyel rendelkező választókerületekben 2 és 5% közötti, kötelező minimális szavazatküszöböt állapít meg.

Jelenleg a következő tagállamok alkalmaznak küszöbértékeket: Franciaország, Belgium, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Románia, Horvátország, Lettország és Magyarország (5%); Ausztria, Olaszország és Svédország (4%); Görögország (3%); és Ciprus (1,8%). A többi tagállam nem alkalmaz küszöbértékeket, bár Németország ezt megkísérelte, de a német alkotmánybíróság két határozatban (2011-ben és 2014-ben) alkotmányellenesnek nyilvánította az ország uniós választásokra vonatkozó jelenlegi (kezdetben 5%-os, majd 3%-os) küszöbértékeit. Ez a bíróság egy 2024. február 6-i ítéletében kimondta, hogy az (EU, Euratom) 2018/994 tanácsi határozat alapján a küszöbérték német jogban való rögzítése nem lenne alkotmányellenes, így Németország számára lehetővé vált az említett tanácsi határozat ratifikálása.

B. A választókerületek kijelölése

Az európai választásokon a legtöbb tagállam egyetlen választókerületként vesz részt. Négy tagállamban (Belgiumban, Írországban, Lengyelországban és Olaszországban) azonban az ország területét több regionális választókerületre osztották.

C. Választójog

A legtöbb tagállamban 18 év a választójog alsó korhatára, kivéve Ausztriát, Belgiumot, Németországot és Máltát, ahol 16, valamint Görögországot, ahol 17.

A szavazás négy tagállamban (Belgiumban, Bulgáriában, Luxemburgban és Görögországban) kötelező. Ezekben az országokban a szavazási kötelezettség az ország állampolgáraira és az ott állampolgársággal nem rendelkező, nyilvántartásba vett uniós polgárokra is vonatkozik.

1. A befogadó országban állampolgársággal nem rendelkező személyek választójoga

Minden uniós polgár, akinek a lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti országban az európai parlamenti választásokon választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai (az EUMSZ 22. cikke). A lakóhely fogalma azonban a tagállamtól függően még mindig eltéréseket mutat. Egyes országokban a választók állandó vagy szokásos lakóhelye a választókerületben kell, hogy legyen (például Észtországban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Romániában és Szlovéniában), vagy életvitelszerűen ott kell tartózkodniuk (például Cipruson, Dániában, Görögországban, Írországban, Luxemburgban, Svédországban és Szlovákiában), máshol a népesség-nyilvántartásban kell szerepelniük (például Belgiumban és Csehországban). Néhány országban (például Cipruson) az uniós polgárok választójoga minimális tartózkodási időhöz is kötött. A többi uniós tagország állampolgárai minden tagállamban kötelesek a választás napját megelőzően regisztrálni a szavazáshoz. A regisztráció határideje tagállamonként változik.

2. Külföldi lakóhellyel rendelkező személyek választójoga a származás szerinti országban

Szinte valamennyi tagállam lehetővé teszi, hogy állampolgárai külföldről szavazzanak az európai választásokon. A szavazóknak egyes tagállamokban regisztráltatniuk kell magukat a nemzeti választási hatóságoknál annak érdekében, hogy postai úton, illetve nagykövetségen vagy konzulátuson szavazhassanak külföldön. Más tagállamokban a postai szavazásra a nagykövetségen vagy a konzulátuson kerülhet sor. Egyes tagállamokban a külföldön történő szavazás joga csak azokat a polgárokat illeti meg, akik egy másik tagállamban élnek (például Bulgáriában és Olaszországban). Ezen túlmenően a legtöbb tagállam különleges intézkedéseket hoz a külföldön szolgálatot teljesítő diplomaták és katonai személyzet tekintetében.

Az a tény, hogy egyes külföldi állampolgárok a befogadó tagállamban és származási országukban is szavazhatnak, visszaélésekhez vezethet – ez a kettős szavazás –, amely egyes tagállamokban bűncselekménynek számít. E tekintetben az (EU, Euratom) 2018/994 tanácsi határozattal elfogadott 1976. évi választási okmány legutóbbi módosításai megkövetelik a tagállamoktól annak biztosítását, hogy az európai parlamenti választásokon történő kettős szavazás hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat vonjon maga után.

D. A választhatóság

Az európai parlamenti választásokra vonatkozó, bármely lakóhely szerinti tagállamban gyakorolható passzív választójog a belföldi és külföldi polgárok közötti megkülönböztetés tilalma alkalmazásának példája és az Európai Unión belüli szabad mozgás és tartózkodás jogának szükségszerű következménye. Bármely olyan uniós polgár, aki nem állampolgára a lakóhelye szerinti tagállamnak, de a passzív választójog tekintetében teljesíti mindazokat a feltételeket, amelyeket az adott állam joga saját állampolgárai számára előír, jogosult arra, hogy a lakóhelye szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon választható legyen, kivéve, ha ezektől a jogoktól megfosztották (a 93/109/EK tanácsi irányelv 3. cikke). Az Európai Parlament AFCO bizottsága a mobilis polgárok szavazati jogainak javítása érdekében 2025 májusában elfogadta az ezen irányelv átdolgozására irányuló bizottsági javaslatról szóló jelentését.

Attól a valamennyi tagállamban fennálló kötelezettségtől eltekintve, mely szerint a választhatósághoz valamely tagállam állampolgárságával kell rendelkezni, a feltételek országonként változnak. Ugyanannak a választásnak az alkalmával senki nem jelöltetheti magát egynél több tagállamban (a 93/109/EK tanácsi irányelv 4. cikke). A tagállamok többségében 18 év a választhatóság alsó korhatára, kivétel ez alól Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia és Szlovákia (21 év), Románia (23 év), valamint Olaszország és Görögország (25 év).

E. Jelölések

Egyes tagállamokban csak politikai pártok és politikai szervezetek állíthatnak jelölteket. Más tagállamokban a jelölések akkor is benyújthatók, ha ezeket kellő számú aláírás vagy választó támogatja, egyes esetekben pedig letét is szükséges.

A Parlament összetételének megállapításáról szóló, 2023. szeptember 22-i (EU) 2018/2061 európai tanácsi határozat rögzíti az EUSZ 14. cikkének (2) bekezdésében meghatározott képviselői helyek betöltésének módját, a „csökkenő arányosság” elvének alkalmazásával (1.3.3.).

F. A választás időpontja

Az 1976-os választási okmány 10. és 11. cikke értelmében az európai uniós választásnak valamennyi tagállamban ugyanarra a csütörtök reggeltől az azt követő vasárnap estéig terjedő időszakra kell esnie, a pontos dátumot és időpontokat pedig az egyes tagállamok határozzák meg. 1976-ban a Tanács jelölte ki a választási időszakot az első, 1979-es parlamenti választásokra, a Parlamenttel való egyeztetést követően egyhangú határozattal. 1979 óta a választások az ennek megfelelő időpontban kerülnek megrendezésre, a választási okmány 5. cikkében említett ötéves időszak utolsó évében (1.3.1.).

A 2014. évi választások esetében a Tanács 2013. június 14-i határozatával az eredetileg júniusra kitűzött időpontot a pünkösdi időszakkal való egybeesés elkerülése érdekében május 22–25-re módosította, a 11. cikk következő rendelkezését alkalmazva: „Ha ezen időszakon belül a választásokat […] nem lehet megtartani, a Tanács az Európai Parlamenttel való egyeztetést követően az 5. cikkben említett ötéves időszak lejárta előtt legalább egy évvel egyhangú határozattal egy ettől eltérő, az előző albekezdés szerinti időszaknál legfeljebb két hónappal korábbi vagy egy hónappal későbbi időszakot jelöl ki.” A további választások az ennek megfelelő időpontban kerülnek megrendezésre, az ötéves időszak utolsó évében (az 1976. évi okmány 11. cikke). A 2019. évi választásokra ennek megfelelően május 23. és 26. között került sor. A 2024. évi európai parlamenti választásokra 2024. június 6. és 9. között került sor.

G. A választók joga a jelöltek listán belüli sorrendjének megváltoztatására

A szavazók a legtöbb tagállamban preferenciális szavazatokat adhatnak le a listán szereplő nevek sorrendjének megváltoztatására. Hat tagállamban azonban (Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Portugáliában, Magyarországon és Romániában) a listák zártak (nincs preferenciális szavazás). Máltán és Írországban a választók preferenciájuk sorrendjében tüntetik fel a jelölteket (egyéni átvihető szavazat).

H. A választási ciklus idején megüresedő képviselői helyek betöltése

Egyes tagállamokban a megüresedő képviselői helyeket az ugyanazon listán szereplő első meg nem választott jelöltek kapják (lehetőleg a különféle jelöltek által szerzett szavazatokat tükröző kiigazítást követően, azokban az országokban, ahol a szavazók rangsorba állíthatják a jelölteket). Más tagállamokban a megüresedett helyeket a helyettesek kapják, helyettesek hiányában a listán szereplő jelöltek sorrendjét veszik figyelembe. Néhány más tagállamban az európai képviselőknek jogukban áll visszatérni az Európai Parlamentbe, amennyiben távozásuk okai már nem állnak fenn.

Az Európai Parlament szerepe

A Parlament az 1960-as évek óta több alkalommal is hangot adott véleményének a választójog kérdéseit illetően, és az EK-Szerződés 138. cikkével (jelenleg az EUMSZ 223. cikke) összhangban javaslatokat tett. Az Európai Parlament megválasztására vonatkozó valóban egységes eljárás hiánya mutatja, hogy milyen nehéz eltérő nemzeti hagyományokat harmonizálni. Az Amszterdami Szerződésben rögzített lehetőség a közös elvek elfogadására csak részben tette lehetővé e nehézségek megoldását. A Parlament egyetértéséhez kötött egységes eljárás elfogadására vonatkozó, az EUMSZ 223. cikkében megfogalmazott törekvés megvalósítása még várat magára. A közös választási eljárás korszerűsítésére és „európaiasítására” irányuló parlamenti erőfeszítések eredményeképpen 1997-ben egységes választási eljárásra irányuló javaslat született, melynek lényegi elemeit beépítették a Tanács 2002-es határozatába. A Parlament 2015. november 11-én állásfoglalást fogadott el az Európai Unió választási jogának reformjáról. Az AFCO Bizottság jogalkotási kezdeményezése javaslatot terjesztett elő az 1976. évi választási okmány módosítására azzal a céllal, hogy demokratikusabbá tegyék az európai választásokat és növeljék a nyilvánosság részvételét a választási folyamatban. A Parlament által javasolt módosításokat részben elfogadták és azokat a 2018. július 13-i (EU, Euratom) 2018/994 tanácsi határozatba belefoglalták. A Tanács azonban nem értett egyet a Parlament közös választókerület létrehozására és a Bizottság elnöki tisztségére megnevezett csúcsjelöltekre irányuló javaslatával.

A Parlament az Európai Parlament összetételéről szóló 2018. február 7-i határozat megszavazásával döntött arról, hogy miután az Egyesült Királyság kilép az EU-ból 751-ről és 705-re csökkenjen a képviselői helyek száma, és újraosszák a brexit következtében felszabaduló egyes helyeket a kis mértékben alulreprezentált uniós országok között (1.3.3.). A Parlament 2023. szeptember 13-án állásfoglalást fogadott el, amelyben egyetértését adta az Európai Tanács azon határozattervezetéhez, amely 705-ről 720-ra növeli a parlamenti képviselői helyek számát a 2024-es választásokon.

2012. november 22-én a Parlament a 2014. évi európai parlamenti választásokról állásfoglalást fogadott el, amelyben arra sürgette az európai politikai pártokat, hogy a Parlament és a Bizottság politikai legitimációjának megerősítése érdekében a 2014-es választások során állítsanak jelölteket a Bizottság elnöki posztjára. Ezt a rendelkezést még a 2014. évi választások előtt végrehajtották, és így az első ízben a 2014-es választásokon indultak e vezető jelöltek. Végül a 2014-es választások eredményeképpen 2014. október 22-én az Európai Parlament az egyik ilyen jelöltet, Jean-Claude Junckert választotta meg a Bizottság elnökének. Az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2018. február 7-i határozatában a Parlament kimondta, hogy készen áll arra, hogy elutasítson az Európai Bizottság elnöki posztjáért induló minden olyan jelöltet, aki nem volt valamely európai szintű politikai párt csúcsjelöltje („Spitzenkandidat”) a 2019. évi európai parlamenti választásokat megelőző időszakban. A 2019-es választásokat követően azonban Ursula von der Leyent, aki nem volt Spitzenkandidat, a Bizottság elnökévé választották. 2023. november 22-én a Parlament plenáris ülése szavazott a szerződések módosítására irányuló javaslatairól, beleértve a Bizottság megválasztásának felülvizsgálatát is.

2003-ban létrehozták az európai politikai pártok finanszírozási rendszerét, amely politikai alapítványok (1.3.3.) létrehozását is lehetővé teszi uniós szinten. Az (EK) 2004/2003 rendeletet hatályon kívül helyezte és felváltotta az Európai Parlament és a Tanács 2014. október 22-i, az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló 1141/2014/EU, Euratom rendelet. Annak biztosítása érdekében, hogy a közpénzeket megfelelően használják fel az európai politikai pártok és alapítványok finanszírozására, a 2014. évi rendeletet az európai szintű politikai pártok és politikai alapítványok finanszírozásáról szóló, 2017. június 15-i európai parlamenti állásfoglalást követően a 2018. május 3-i (EU, Euratom) 2018/673 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosította. Az állásfoglalásban a társfinanszírozás szintjét és az európai parlamenti képviselők többpárti tagságának lehetőségét illető hiányosságokra mutattak rá.

Egyes közelmúltbeli események rámutattak arra, hogy az online kommunikáció kockázatot jelenthet a választási folyamatokra és a demokráciára nézve (a személyes adatok választásokkal összefüggő manipulálása). A személyes adatok jogellenes használatának megelőzésére az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló, 2014. évi rendelet új módosításait ezt követően fogadták el (az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2019/493 rendelete (2019. március 25.) a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályoknak az európai parlamenti választásokkal összefüggésben történő megsértésével kapcsolatos ellenőrzési eljárás tekintetében az 1141/2014/EU, Euratom rendelet módosításáról). A Parlament és a Tanács által elfogadott új szabályok célja a választási folyamat online félretájékoztatási kampányokkal szembeni védelme, amelyek során visszaélnek a szavazók személyes adataival, továbbá a szabályok pénzbüntetés kiszabását irányozzák elő azon európai politikai pártokra és alapítványokra, amelyek szándékosan befolyásolják vagy megpróbálják befolyásolni az európai választások eredményét azáltal, hogy kihasználják az adatvédelmi szabályok megsértését.

A Bizottság 2021-ben javaslatot tett az 1141/2014 rendelet átdolgozására, amelynek célja az európai politikai pártok és nemzeti partnereik közötti interakció megkönnyítése, az átláthatóság növelése, a túlzott adminisztratív terhek csökkentése, valamint az európai politikai pártok és alapítványok pénzügyi életképességének javítása. A 2022-ben és 2023-ban tartott több háromoldalú egyeztetést követően azonban a társjogalkotók nem tudtak megállapodni egy közös szövegről.

Ezenkívül a Parlament 2017. június 15-i, az online platformokról és a digitális egységes piacról szóló állásfoglalását követően – amelyben felkérte a Bizottságot, hogy a valótlan tartalmak terjesztésének visszaszorítása érdekében vizsgálja meg a jogalkotáson alapuló beavatkozás lehetőségét – a Bizottság 2018 áprilisában közzétette „Európai megközelítés az online félretájékoztatás kezelésére” című közleményét, és a dezinformáció visszaszorítását célzó uniós szintű gyakorlati kódexre tett javaslatot, amelyet 2018 szeptemberében három online platform írt alá. A Bizottság 2018. decemberi cselekvési terve a dezinformációval szemben egyéb intézkedések mellett sürgeti az online platformokat, hogy gyorsan és hatékonyan hajtsák végre a kötelezettségvállalásokat, és összpontosítsanak az európai választások szempontjából sürgős intézkedésekre, ideértve a hamis felhasználói fiókok törlését, az internetes robotok üzenetküldési tevékenységeinek címkézését, valamint a dezinformáció felderítése és a tényeken alapuló tartalmak láthatóbbá tétele érdekében a tényellenőrzőkkel és kutatókkal való együttműködést. A 2019. májusi európai választásokat megelőzően a Bizottság felkérte a gyakorlati kódexet aláíró három platformot, hogy havonta számoljanak be a reklámok elhelyezése ellenőrzésének javítása, a politikai és témafókuszú hirdetések átláthatóságának biztosítása, valamint a hamis felhasználói fiókok jelentett probléma kezelése és az internetes robotok rosszindulatú használata elleni küzdelem érdekében tett intézkedéseikről.

Az európai választások értékeléséről szóló, 2020. november 26-i állásfoglalásában a Parlament az alábbiak megvizsgálását javasolta az európai választási folyamat javítása érdekében, többek között az Európa jövőjéről szóló konferencián:

  • új távoli szavazási módszerek a polgárok számára az európai választások során, különleges vagy kivételes körülmények között,
  • a jelöltekre vonatkozó közös szabályok a választásokon való indulás során, valamint a kampányra és a finanszírozásra vonatkozó közös szabályok,
  • a passzív és aktív választójogra vonatkozó harmonizált előírások a tagállamokban, beleértve annak megfontolását, hogy a szavazók alsó korhatárát valamennyi tagállamban 16 évre csökkentsék,
  • a képviselők távollétének időtartamára vonatkozó rendelkezések, például szülési szabadság, szülői szabadság vagy súlyos betegség esetén.

A Parlament felszólította a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a szavazati joggal rendelkező összes állampolgáruk – beleértve a származási országukon kívül élő uniós állampolgárokat, a hajléktalanokat és a nemzeti jogszabályokkal összhangban ilyen jogokat élvező fogvatartottakat is – gyakorolhassák ezt a jogot.

A Parlament ismételten felszólított a harmonizált választási szabályokra, a digitális kampányok átláthatóságára és a külföldi beavatkozással szembeni biztosítékokra.

A Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek használatának kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság (PEGA bizottság) 2023. június 15-i jelentését követően a Parlament a Pegasus és azzal egyenértékű kémszoftverek használatának kivizsgálására vonatkozó ajánlást fogadott el, amelyben felhívta a Bizottságot, hogy állítson fel egy különleges munkacsoportot a nemzeti választási bizottságok részvételével a 2024-es európai választások Unió-szerte történő védelme érdekében.

A Bizottság 2023. december 12-én elfogadta az Unióban zajló választási folyamatok inkluzivitásáról és rezilienciájáról, valamint az európai parlamenti választások európai jellegének és hatékony lebonyolításának megerősítéséről szóló (EU) 2023/2829 ajánlást. Ebben a Bizottság arra ösztönzi a politikai pártokat és kampányszervezeteket, hogy a kampány során fogalmazzanak meg vállalásokat és magatartási kódexeket a választások integritására és a tisztességes kampányolásra vonatkozóan, amelyek magukban foglalnák például az olyan manipulatív magatartástól való tartózkodást, amely veszélyezteti vagy negatívan befolyásolhatja az értékeket, eljárásokat és politikai folyamatokat. Következésképpen 2024. április 9-én valamennyi európai politikai párt aláírta a 2024-es európai parlamenti választások magatartási kódexét.

Az európai választási okmány reformja

Az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2022. május 3-i álláspontjával a Parlament elindította az európai választási okmány reformját azzal a céllal, hogy a tagországok 27 különböző választási rendszerét és azok eltérő szabályait közös minimumszabályokat tartalmazó egységes európai választássá alakítsa át. A Tanács jelenleg tárgyalja a Parlament 2022-es javaslatát, és egyre nagyobb támogatást élveznek a kiberbiztonságra, a kampányok átláthatóságára és a 2029-re tervezett lehetséges páneurópai listákra vonatkozó minimumszabályok.

A Parlament által javasolt rendszerben minden választópolgárnak két szavazata lenne: az egyikkel a nemzeti választókerületeken belül választanának képviselőt az Európai Parlamentbe, a másikkal pedig további 28 mandátum sorsáról döntenének egy közös uniós választókerületen belül. A földrajzi arányosság kívánalmára tekintettel a tagországokat a népességük alapján három csoportra osztanák. A listán a három csoportból megfelelő arányban szerepelnének a jelöltek. A javaslat szerint a páneurópai listára európai választási formációk, például nemzeti politikai pártok koalíciói és/vagy a választók nemzeti szövetségei, illetve európai politikai pártok állíthatnának jelöltet.

Más javaslatok:

  • a szavazás minden országban május 9-én legyen;
  • már 18 évesen is indulhasson minden európai polgár jelöltként;
  • a több mint 60 képviselői helyből álló nagy választókerületek esetében az érvényesen leadott szavazatok legalább 3,5%-a legyen a választási küszöb;
  • minden polgár, köztük a fogyatékossággal élő személyek is ugyanúgy szavazhassanak, akár levélben is;
  • a nemek egyensúlya a „cipzárelv” vagy kvótarendszer kötelező alkalmazásával;
  • a polgároknak legyen joguk szavazni az Európai Bizottság elnökére páneurópai listák „csúcsjelöltei” (Spitzenkandidaten) közül.

A tervek szerint európai választási hatóság állna fel, amely felügyelné a folyamatot, és gondoskodna az új szabályok betartásáról.

Az EUMSZ 223. cikke értelmében a Parlament jogalkotási kezdeményezését a Tanácsnak egyhangúlag jóvá kell hagynia. A kezdeményezés ezt követően visszamegy a Parlamenthez, hogy a képviselők hozzájárulásukat adhatják, még mielőtt a tagállamok saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően jóváhagynák. Akkor kezdődnek meg a tárgyalások a Tanáccsal, amikor a tagállamok elfogadják tárgyalási álláspontjukat. Úgy tűnik azonban, hogy a Tanácsban túl sok a fenntartás e javaslat továbbviteléhez. Az egyes fenntartások a transznacionális listákon alapuló, uniós szintű választókerületre vonatkozó javaslatokhoz, valamint a javaslat azon elemeihez kapcsolódnak, amelyek az európai választásokon alkalmazott választási rendszer harmonizációját vonják maguk után. Az uniós intézményeknek a 2029-es európai parlamenti választások előtt elő kell mozdítaniuk a mesterséges intelligencia politikai reklámokban való átláthatóságára, a választások kiberbiztonságára és egy esetleges európai választási hatóság létrehozására irányuló kezdeményezéseket.

Ezt az ismertetőt az Igazságügy, Állampolgári Jogok és Intézményi Ügyek Tematikus Főosztály készítette.

 

Joanna APAP