Ismertetők az Európai Unióról
Európai Parlament
Kérjük, töltse ki ezt a mezőt.

Az Európai Unió Bírósága

Az Európai Unió Bírósága (EUB) a hét uniós intézmény egyike. Két igazságszolgáltatási fórum alkotja: a Bíróság és a Törvényszék. Az EUB az EU igazságügyi hatósága. Az igazságszolgáltatási fórumok gondosodnak az EU elsődleges és másodlagos jogának Unión belüli helyes értelmezéséről és alkalmazásáról. Felülvizsgálják az uniós intézmények jogi aktusainak jogszerűségét, és megállapítják, hogy a tagállamok teljesítik-e az elsődleges és a másodlagos jog szerinti kötelezettségeiket. Emellett a Bíróság a nemzeti bírák kérésére értelmezi az uniós jogot.

A Bíróság

A. Jogalap

B. Összetétel és jogállás

1. Összetétel

a. Létszám (az EUSZ 19. cikke és az EUMSZ 252. cikke)

A Bíróság tagállamonként egy bíróból áll (27), munkáját 11 főtanácsnok segíti. A Bíróság bírái maguk közül választanak elnököt és alelnököt, akiknek megbízatása három évre szól és megújítható.

b. Követelmények (EUSZ 19. cikk és EUMSZ 253. cikk)

A bírákat és a főtanácsnokokat olyan személyek közül választják ki, akik megfelelnek az országukban a legfelsőbb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy akik elismert jogi szakértők; Függetlenségükhöz nem férhet kétség.

c. Kinevezési eljárás (az EUMSZ 253. cikke)

A bírák és a főtanácsnokok hivatali idejének lejártát megelőzően a tagállamok kormányainak képviselői közös megegyezéssel nevezik ki utódaikat azt követően, hogy konzultációt folytattak a jelölt személyek alkalmasságát véleményező testülettel (az EUMSZ 255. cikke).

2. A bírói tisztség jellemzői

a. Időtartam (az EUMSZ 253. cikke és az alapokmány)

A bírákat és a főtanácsnokokat hatéves időtartamra nevezik ki. A bírók és a főtanácsnokok fele felváltva háromévente megújul. A távozó bírák és főtanácsnokok koruktól függetlenül újra kinevezhetők.

b. Kiváltságok és mentességek (az alapokmány)

A bírákat és a főtanácsnokokat mentesség illeti meg mindenfajta bírósági eljárás alól. Hivatali idejük lejárta után hivatali minőségükben végzett cselekményeik vonatkozásában a mentelmi jog továbbra is megilleti őket. A Bíróság tagjai csak a teljes ülésen részt vevő társaik egyhangú határozatával mozdíthatók el; a Törvényszék tagjai csak a Bíróság egyhangú határozatával mozdíthatók el.

c. Kötelezettségek (az alapokmány)

A bírák és a főtanácsnokok:

  • hivatalba lépésük előtt esküt tesznek (függetlenség, pártatlanság, a titkosság megőrzése);
  • semmilyen politikai vagy közigazgatási hivatalt nem tölthetnek be, egyéb foglalkozást nem folytathatnak;
  • kötelezettséget vállalnak arra, hogy tiszteletben tartják a hivatalukból eredő kötelezettségeket.

C. Szervezet és működés (az EUMSZ 253. cikke és az alapokmány)

1. Intézményi felépítés

A Bíróság alapokmánya a szerződésekhez csatolt, 3. sz. jegyzőkönyvben van rögzítve (az EUMSZ 281. cikke). A Bíróság elnökét és alelnökét a bírák maguk közül választják meg hároméves, megújítható időtartamra (a 3. sz. jegyzőkönyv 9a. cikke). Az elnök irányítja a Bíróság munkáját és elnököl a teljes ülés vagy a nagytanács tárgyalásain és tanácskozásain. A Bíróság kinevezi hivatalvezetőjét, aki az intézmény főtitkáraként jár el, és aki a Bíróság elnökének felügyelete mellett irányítja az intézmény szervezeti egységeit.

2. Működés

A Bíróság elfogadja eljárási szabályzatát, amelyhez a Tanács minősített többséggel megadott jóváhagyása szükséges. A Bíróság 27 bíróból álló teljes ülésben, 15 bíróból álló nagytanácsban vagy három, illetve öt bíróból álló tanácsokban járhat el. Az eljárási szabályzat módosításai, amelyek 2024. szeptember 1-jén léptek hatályba, lehetővé teszik videokonferencia használatát a tárgyalások során. Az intézményt az uniós költségvetésből finanszírozzák, amelyen belül külön önálló szakasz vonatkozik rá (IV. szakasz).

D. Eredmények

A Bíróság az európai integrációs folyamat motorjának bizonyult.

1. Általános gyakorlat

A Bíróság teleologikus értelmezési megközelítése lehetővé tette számára, hogy számos mérföldkőnek számító ítélet révén alkotmányos keretet hozzon létre az uniós jogrend számára.Ezek a mérföldkőnek számító ítéletek olyan korábbi ítélkezési gyakorlatra épültek, mint a Fédération Charbonnière de Belgique kontra High Authority (1956. november 29.) és a De Gezamenlijke Steenkolenmijnen in Limburg kontra High Authority (1961. február 23.), amelyek olyan értelmezési elveket állapítottak meg, mint a hatékony érvényesülés („effet utile”), és amelyek elkezdték elismerni a közösségi jog autonóm jellegét. A Bíróság a Van Gend & Loos-ügyben 1963. február 5-én hozott ítéletében kimondta a közösségi jog közvetlen alkalmazhatóságának elvét, lehetővé téve a magánszemélyek számára, hogy a nemzeti bíróságok előtt hivatkozzanak az uniós jogra. Ezt követte a Costa kontra ENEL-ügyben 1964. július 15-én hozott mérföldkőnek számító ítélet, amely alapvető fontosságú volt abban a tekintetben, hogy a közösségi jogot olyan független jogrendként határozta meg, amely elsőbbséget élvez a nemzeti jogi rendelkezésekkel szemben, beleértve a származtatott közösségi jogot a nemzeti alkotmányos rendelkezésekkel szemben, létrehozva az uniós jog elsőbbségének jól ismert elvét.

Más jelentős ítéletei közé tartozik a Nold-ügyben 1974. május 14-én hozott ítélet, amelyben a Bíróság kimondta, hogy az alapvető emberi jogok az általános jogelvek elválaszthatatlan részét képezik, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja (lásd Az EUSZ 2. cikke szerinti értékek védelme az EU-ban című ismertetőt).

Korábban az AETR-ügyben 1971. március 31-én hozott ítélet tovább bővítette a Közösség alkotmányos felépítését azáltal, hogy létrehozta a benne foglalt külső hatáskörök elvét, amely szerint a Közösség akkor is köthet nemzetközi megállapodásokat, ha nincs kifejezett szerződéses hatásköre, amennyiben ez a közösségi célkitűzések eléréséhez szükséges.

2. Egyedi kérdésekben

  • A letelepedés joga: a Royer-ügyben 1976. április 8-án hozott ítélet, amelyben a Bíróság megerősítette egy tagállam állampolgárának azon jogát, hogy bármely más tagállamban a fogadó ország által kiadott tartózkodási engedélytől függetlenül tartózkodjon.
  • Az áruk szabad mozgása: a Cassis de Dijon-ügyben 1979. február 20-án hozott ítélet, amelyben a Bíróság kimondta, hogy egy tagállamban jogszerűen gyártott és forgalmazott bármely terméket elvileg bármely más tagállam piacára be kell engedni.
  • A Közösség külső hatáskörei: a Bizottság kontra Tanács, a közúti fuvarozásról szóló európai megállapodás ügyben 1971. március 31-én hozott ítélet, amely elismerte a Közösség nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó jogát azokon a területeken, ahol a közösségi szabályozást kell alkalmazni.
  • Az irányelvek nemzeti jogba történő átültetését elmulasztó vagy azt nem az előírt időn belül teljesítő tagállamok általi kártérítés megfizetésére irányuló kötelezettséget megállapító, új keletű ítéletek, például az Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság ügy (C-149/23).
  • A szociális biztonsággal és a versennyel kapcsolatos számos különböző ítélet.
  • Az uniós jog tagállamok általi megsértésére vonatkozó ítéletek, amelyek létfontosságúak a közös piac zökkenőmentes működéséhez.
  • Adatvédelem: A Schrems I-ügyben (2015) a védett adatkikötőről szóló megállapodásról és a Schrems II-ügyben (2020) az EU–USA adatvédelmi pajzsról szóló ítéletek, amelyek érvénytelenítették a Bizottságnak a személyes adatok amerikai szervezetek általi védelmére vonatkozó megfelelőségi határozatait az európai jog alapelveinek védelme és szigorú adatvédelmi követelmények biztosítása céljából.

A Bíróság egyik legnagyobb érdeme azon elv kimondása, hogy a szerződéseket nem szabad mereven értelmezni, hanem az értelmezésnek az integráció állapotát és a szerződések célkitűzéseit kell tükröznie. Ez az elv tette lehetővé az EU számára az olyan területeken – például a szennyezés elleni küzdelem – történő jogalkotást, amelyekről a szerződések külön nem rendelkeznek: a C-176/03. sz. ügyben hozott, 2005. szeptember 13-i ítéletben a Bíróság lényegében engedélyezte, hogy az EU szabályokat alkosson büntetőjogi területen, amennyiben azok környezetvédelmi célok elérése érdekében „szükségesnek” tekintendők.

2024-ben 920 ügyet terjesztettek a Bíróság elé, ebből 573 ügy volt előzetes döntéshozatali eljárás, 53 közvetlen kereset és 277 a Törvényszék határozatai elleni fellebbezés. 863 ügy zárult le, ezen belül 580 előzetes döntéshozatali eljárás, 53 közvetlen kereset és 213 törvényszéki határozattal szembeni fellebbezési ügy. A legtöbb kérelem Olaszországból (98), Németországból (66), Lengyelországból (47), Ausztriából (39) és Bulgáriából (38) származott. Az eljárások átlagos időtartama az előzetes döntéshozatali eljárások esetében 17,7 hónap, a közvetlen keresetek esetében 21,5 hónap, a fellebbezések esetében pedig 18,4 hónap volt. 2024. december 31-én 1206 folyamatban lévő ügy volt, ami a Bíróság történetében valaha mért legmagasabb szám.

A Törvényszék

A. Jogalap

Az EUMSZ 254–257. cikke, az Euratom-Szerződés 40. cikke, valamint a szerződésekhez csatolt, az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló, 3. sz. jegyzőkönyv IV. címe.

B. Összetétel és jogállás (az EUMSZ 254. cikke)

1. Összetétel

a. Összetétel (EUSZ 19. cikk és EUMSZ 254. cikk)

Az EUMSZ 254. cikke úgy rendelkezik, hogy a bírák számát az alapokmány határozza meg. A 2016. július 6-i (EU, Euratom) 2016/1192 rendelettel az EUB alapokmánya módosított, 3. sz. jegyzőkönyv 48. cikke úgy rendelkezik, hogy a Törvényszék bíráinak száma tagállamonként kettő (jelenleg 54). A bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel nevezik ki azt követően, hogy konzultációt folytattak a bírának jelölt személyek feladatra való alkalmasságát véleményező bizottsággal. Megbízatásuk hat évre szól és megújítható. A bírák a főtanácsnoki feladatok ellátására is felkérhetők, mivel a Bíróságtól eltérően a Törvényszéknek nincsenek állandó főtanácsnokai.

b. Teljesítendő feltételek

A Törvényszékhez való kinevezéshez a jelölteknek rendelkezniük kell a felsőbb bírói tisztségbe történő kinevezéshez szükséges képesítésekkel és képességekkel, függetlenségükhöz és az intézményhez való lojalitásukhoz nem férhet kétség.

c. Kinevezési eljárás

A Bíróságéval azonos.

2. A bírói tisztség jellemzői

A Bíróságéival azonosak.

C. Szervezet és működés

A Törvényszék bírái elnöküket maguk közül választják hároméves időtartamra, hivatalvezetőjüket pedig hat évre. Bár saját hivatallal rendelkezik, a Törvényszék számára az igazgatási és nyelvi szolgáltatásokat a Bíróság szervezeti egységei nyújtják.

A Törvényszék a Bírósággal egyetértésben meghatározza eljárási szabályzatát (az EUMSZ 254. cikkének (5) bekezdése). A Törvényszék előtti ügyeket három vagy öt bíróból álló tanács, vagy adott esetben egyesbíró tárgyalja. Ha az ügy jogi összetettsége vagy jelentősége, illetve különleges körülmények indokolják, az ügy a tizenöt bíróból álló nagytanács vagy a kilenc bíróból álló köztes létszámú tanács elé is utalható. A Törvényszék előtti ügyek több mint 80%-át három bíróból álló tanács tárgyalja.

A Törvényszéket – a Bírósághoz hasonlóan – egy vagy több főtanácsnok segíti az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elbírálásában (a 3. sz. jegyzőkönyv 49a. cikke). Ezért a Törvényszék bírái egy vagy több főtanácsnokot választanak maguk közül hároméves időtartamra (egy újraválaszthatósággal).

Az eljárási szabályzat módosításai, amelyek 2024. szeptember 1-jén léptek hatályba, lehetővé teszik videokonferencia használatát a tárgyalások során (107a. cikk), és bevezetik az „irányadó ügy” fogalmát (71a. cikk). Amennyiben több ügy ugyanazt a jogkérdést veti fel és a szükséges feltételek teljesülnek, az egyik ügyet irányadó ügyként, a többit pedig felfüggesztett ügyként lehet meghatározni.

A Törvényszékhez első fokon elsősorban a természetes vagy jogi személyek – amennyiben közvetlenül és egyénileg érintettek –, valamint a tagállamok által az EU intézményei, szervei, hivatalai vagy ügynökségei ellen indított közvetlen kereseteket, valamint az intézmények vagy azok személyzete által okozott károk megtérítése iránti közvetlen kereseteket lehet benyújtani. A Törvényszék határozatai ellen – kizárólag jogkérdésekben – a Bírósághoz lehet fellebbezni. A Törvényszék határozatainak átlagosan mintegy 30%-át támadják meg.

A Parlament és a Tanács a Törvényszékhez kapcsolódó különös hatáskörű törvényszékeket hozhat létre egyes területeken benyújtott meghatározott keresetfajták első fokon történő elbírálására. E törvényszékek létrehozása érdekében a Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében jár el.

2024. április 11-én elfogadták az EUB alapokmányáról szóló, 3. sz. jegyzőkönyv módosításáról szóló (EU, Euratom) 2024/2019 európai parlamenti és tanácsi rendeletet. A módosítás célja, hogy az előzetes döntéshozatali hatáskört számos konkrét területen (a közös hozzáadottértékadó-rendszer, a jövedéki adók, a Vámkódex, az áruknak a Kombinált Nómenklatúra szerinti tarifális besorolása, a visszautasított beszállás, illetve a szállítási szolgáltatások késése vagy törlése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség, valamint az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer) a Bíróságról a Törvényszékre ruházza át, és kiterjessze a fellebbezés megengedésének követelményét a Törvényszék bizonyos határozatai elleni fellebbezések esetében.

2024-ben 922 ügyet zártak le, és 786 új ügy indult a Törvényszék előtt. Ezek közül 667 közvetlen kereset volt (ebből 268 a szellemi és ipari tulajdonnal, 33 az állami támogatásokkal és a versennyel, 76 pedig az uniós közszolgálattal volt kapcsolatos). Az a fél, aki nem képes az eljárás költségeinek viselésére, ingyenes jogi segítségnyújtás iránti kérelmet nyújthat be (2024-ben 30 esetben fordult elő). A Bírósághoz benyújtott fellebbezés tárgyát képező határozatok aránya 35% volt. Az eljárások átlagos időtartama 18,5 hónap volt. 2024. december 31-én 1706 folyamatban lévő ügy volt.

Az Európai Unió korábbi Közszolgálati Törvényszéke

A 2004-ben létrehozott Közszolgálati Törvényszék, amely az EUB szakosított bírósága volt, rendelkezett korábban hatáskörrel az uniós intézmények és személyzetük közötti jogviták elbírálására abban az esetben, ha az nem tartozott nemzeti bíróság hatáskörébe. A Bíróság bírái számának növelése részeként az Európai Unió és alkalmazottai közötti jogviták elsőfokú elbírálásával kapcsolatos hatáskörnek a Törvényszékre történő átruházásáról szóló, 2016. július 6-i (EU, Euratom) 2016/1192 európai parlamenti és tanácsi rendelet révén a Közszolgálati Törvényszék 2016. szeptember 1-jével megszűnt és beolvadt a Törvényszékbe. A Közszolgálati Törvényszék előtt 2016. augusztus 31-én folyamatban lévő ügyeket 2016. szeptember 1-jei hatállyal a Törvényszékhez tették át. A Törvényszék ezekben az ügyekben az ezen időpont szerinti állásuknak megfelelően tovább folytatta az eljárást, a korábbi Közszolgálati Törvényszék által ezen ügyek keretében végzett eljárási cselekmények pedig továbbra is hatályosak maradtak.

Az Európai Parlament szerepe

1990-ben a Bíróság ítéletet hozott egy olyan ügyben, amelyet a Parlament az 1986-os csernobili nukleáris balesetet követően meghozandó egészségügyi intézkedések elfogadására vonatkozó jogalkotási eljárás részeként terjesztett elő. Megerősítette, hogy a Parlamentnek joga van ahhoz, hogy keresetet nyújtson be hozzá, ha tanácsi vagy bizottsági határozatok megsemmisítését kéri a jogalkotási eljárás szerinti előjogainak védelme érdekében.

Az EUMSZ 257. cikke szerint a Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, a Törvényszékhez kapcsolódó különös hatáskörű törvényszékeket hozhat létre egyes területeken benyújtott meghatározott keresetfajták első fokon történő elbírálására. Erről a Parlamentnek és a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján és a Bírósággal folytatott konzultációt követően, vagy a Bíróság kérelmére és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően rendeletben kell határoznia.

Az EUMSZ 281. cikke szerint az EUB alapokmányát rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács módosíthatja (európai parlamenti és tanácsi rendelet formájában). A Parlament részvételére egyik példa a Bíróság alapokmányának módosítására irányuló, 2022. november 30-i saját javaslatán alapuló, 2024. február 27-i jogalkotási állásfoglalása.

A Parlament az EUMSZ 263. cikkében említett egyik olyan intézmény, amely (félként) keresettel fordulhat a Bírósághoz.

Az EUMSZ 218. cikkének (11) bekezdése szerint a Parlament kérheti a Bíróság véleményét arról, hogy a tervezett nemzetközi megállapodás összeegyeztethető-e a szerződésekkel. Ha a Bíróság véleménye kedvezőtlen, a tervezett megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha azt módosítják, vagy a szerződéseket felülvizsgálják. 2019 júliusában például a Parlament jogi véleményt kért arról, hogy az EU-nak az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményéhez való csatlakozására irányuló javaslatok összeegyeztethetők-e a szerződésekkel (lásd az 1/19. sz. véleményt az Isztambuli Egyezményről).

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a bíráknak vagy főtanácsnokoknak jelölt személyekről először egy hét főből álló bizottság ad véleményt, amelynek egy tagjára a Parlament plenáris állásfoglalás útján tesz javaslatot (az EUMSZ 255. cikkének (2) bekezdése és a Parlament eljárási szabályzatának 128. cikke) – erre itt található példa: Az Európai Parlament 2021. október 5-i határozata Julia Laffranque-nak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 255. cikke alapján létrehozott bizottságba történő kinevezésére irányuló javaslatról.

Az (EU, Euratom) 2015/2422 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bíróság 2020. december 21-én egy külső tanácsadó által készített jelentést nyújtott be a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a Törvényszék működéséről. Az (EU, Euratom) 2015/2422 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a jelentés különösen a Törvényszék hatékonyságára, a bírói létszám (jelenlegi) 54 főre történő emelésének szükségességére és eredményességére, az erőforrások felhasználására és eredményességére, valamint további különös hatáskörű tanácsok kialakítására és/vagy egyéb strukturális változásokra összpontosítson.

Ezt az ismertetőt az Európai Parlament Igazságügy, Állampolgári Jogok és Intézményi Ügyek Tematikus Főosztálya készítette.

 

Christophe BEAUDOUIN / JAGODA KAROLINA MACIEJEWSKA / Udo Bux / Mariusz Maciejewski